Felkészülés a Feeder Kupára

A versenysorozat három fordulóból áll, amiből az első már hagyományszerűen a Debrecen mellett található Látóképi tározón lett megrendezve. Ez a víz kiváló keszegállománnyal rendelkezik, így kiváló versenyhelyszín bármilyen finomszerelékes horgászverseny számára. Már egy jó ideje horgászom ezt a vizet, így nem volt ismeretlen a számomra, egy konkrét elképzeléssel tudtam nekivágni a felkészülésnek.

A legfontosabbak, amit illik erről a vízről tudni, hogy a víz kristálytiszta, így inkább a sötétebb etetőanyagok jöhetnek szóba, sok a sneci, ami elronthatja könnyen a horgászatunkat, valamint a legjobb távolság, amit a legtöbben meghorgásznak, az 30 méter, itt egyébként bő 3 méteres a vízmélység. Ezeknek a tényeknek a tükrében Speciál Mix etetőanyagok kínálatából a Turbó széria Big Bream Black etetőanyagára esett a választásom, mert ez a kaja egy sötétszínű, már-már koromfekete, homogén szerkezetű etetőanyag, melynek illata enyhén citrusos, édes jellegű, azonban ez nem hozzáadott aromától van, hanem az alapanyagoktól. Minden halfaj nagyobb egyedeire egyformán jó hatással van. Itt érdemes kiemelnem azt, hogy ezzel az etetőanyaggal nagyon jól lehet szelektálni a halakat és egy olyan pályán, mint a látókép, ahol nagyon fontos a magas darabszám mellett a fogott halak egyedsúlya is, ez kardinális kérdés. 

A Big Bream Black etetőanyag, minden keszeges pályán megállja a helyét.

A Big Bream Black etetőanyagból két kilót kevertem össze egy fél kiló Speciál Mix Fekete színű Őrölt TTX-el, ez azért kellett, mert várható volt kisebb ponty is, amely imádja a kukoricapogácsát. A keverékemre egy fél flakon Speciál Mix Mézeskalácsos folyadékaromával tettem fel a koronát. A kétszeri nedvesítés után a keverékemet rostán áttörve egy kiváló állagú kaját kaptam, így már nem volt más hátra, mint kezdeni a horgászatot.

Az etetőanyag tartalmaz élénk színű FLUO morzsákat is, melyeknek nem csak szép színük, hanem jó ízük is van. 

Mivel a feederverseny kereken ötórás, így én is annyit horgásztam, hogy pontos képet kapjak a fogásról és annak eloszlásáról is. Mivel a víz még kifejezetten hideg volt, ezért nem alapoztam meg nagyon a kereken 30 méterre kialakított etetésemet, mintegy 7-8 dobásnyi mennyiséget tettem be egy viszonylag kisméretű etetőkosárral. A szerelékem kifejezetten finom 0,10-es előkén felkínált 16-os méretű horogból és egy gubancgátlóra felkapcsolt 30 grammos kisméretű etetőkosárból állt.  A horgászat első órája viszonylag lassan indult, de azért folyamatosan tudtam halakat fogni, bár ezek között egyértelműen az apróbbak voltak többségben, nyilván még nem találtak ekkor oda a szebb keszegek. A második óra közepétől aztán szép lassan ez az arány kezdett megváltozni és egyre több és több darabos keszeget kellett megszákolnom.

 
Az etetőanyagnak köszönhetően 15-20 dekás dévéreket is sikerült fognom.

Nagyon érdekes volt, hogy a nagy 4-5 szem piros pinkiből álló csokor volt a legjobb csali, amit az orruknál fogva kellett a horogra feltűzni, hogy elférjen a kis horgon. Az etetőkosárban szintén elkélt az élőanyag, így folyamatosan 10-15 szem pinkit kellett a kajával bejuttatnom, hogy kellőképpen fel tudjam kelteni a halak érdeklődését. A horgászatom végére a számlálóm 104-et mutatott, s mivel sok szép húsz deka körüli karikakeszeg is volt a kisebb dévérek mellett, így olyan 8-9 kilóra saccoltam a fogásomat, amivel úgy éreztem jó előjelekkel tudok a versenynek nekivágni, persze a versenykörülmények mindig sokkal nehezebbek. A jól sikerült tréning után következett a verseny, amiről a következő írásomban számolok majd be.

Egy igazán jól sikerült, pörgős, keszeg horgászat teríték fotója.